Búcsú Imrei Mihálytól

„Már nem vagy ott,ahol voltál, de mindenhol ott vagy, ahol én vagyok.” Vagyis a város, vagyis mi, mindannyian, akik itt élnek.
Victor Hugo szavai jutottak eszembe Imrei Mihály kapcsán, aki váratlanul távozott.

Elköszönni nem tudtunk tőle, de Pusztaszabolcs soha nem felejti Őt.

Hiszen itt élt közöttünk, itt töltötte a gyerekkorát, a mi templomunkban keresztelték, ott ministrált hosszú évekig, társaival járta a havas utcákat, mikor betlehemeztek. Pusztaszabolcson járt iskolába, a vasútnál dolgozott négy évtizeden keresztül, ebben a városban alapított családot, kötött sírig tartó barátságokat, házat épített, földet művelt, állatot tartott. Otthonná varázsolta az otthonát. Mindannyian a családtagjai voltunk, hiszen ismert bennünket, mindig volt egy jó szava hozzánk és megnyugtató mosolya. Még akkor is, mikor veszteségek érték, mikor meghasadt a szíve. Ám Imrei Mihály igazi családfő volt, erőt, nyugalmat sugallt, vigyázott az értékeinkre, a biztonságunkra, a Polgárőr Egyesület alapító tagja volt.

Fáj az elvesztése, de hinni akarom, hogy odaát, az Égben fia kezét fogja már, átölelte barátait: Czompó Pistát, Paál Hubát, Kasztner Laci bácsit és Dodi bácsit.

A szeretet soha meg nem szűnik. Még akkor sem, ha már nem kézzel fogható, de érezhető. Imrei Misi vigyáz a városunkra, amihez hű volt haláláig.

Éppen ezért, mi, pedig hűek leszünk az emlékéhez. Ott marad velünk minden ünnepnapon, a városi rendezvényeken, az utcáinkon, a szívünkben. Lelki szemünkkel mindig látni fogjuk. Isten nyugosztaljon, Imrei Misi! Köszönjük a szolgálatodat, és hogy voltál nekünk!

Most még csend van, halál és gyász, de egy nap összemosolygunk Veled, mindannyian, mi pusztaszabolcsiak.

Simonné Zsuffa Erzsébet
polgármester
Forrás: https://www.facebook.com/share/p/kscvXgtuTZ2bUdfT/