Pusztaszabolcs

Fekvése

A város a 6205-ös és a 6207-es közút találkozásánál fekszik; közigazgatási területén, illetve Felsőcikolapuszta külterületi városrészén áthalad a 6209-es út is; Felsőcikolát a városközponttal a 62 112-es út köti össze. Budapest 50, a megye két megyei jogú városa közül Székesfehérvár 35, Dunaújváros pedig 30 kilométerre fekszik a településtől. A várostól nagyjából 10–10 kilométerre található a Velencei-tó, illetve a Duna.

Közlekedés

Pusztaszabolcs vasútállomás vasúti csomópont. A Budapest–Pusztaszabolcs-vasútvonal/Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonal vasúti fővonalból itt ágazik ki a Pusztaszabolcs–Dunaújváros–Paks-vasútvonal és a Pusztaszabolcs–Székesfehérvár-vasútvonal. Elővárosi vonatok kötik össze. Budapesttel, Dunaújvárossal, Sárbogárddal, Dombóvárral, Székesfehérvárral. A székesfehérvári vonal kivételével minden irányban Stadler FLIRT típusú modern motorvonatok közlekednek, de a még nem villamosított székesfehérvári vonalon 2019 áprilisától szintén korszerű szerelvények járnak: Siemens Desiro motorvonatok váltották föl a korábbi Bzmotokat.

Pusztaszabolcs az M6-os autópályáról közelíthető meg közúton leggyorsabban, de az M7-esről is elérhető. A településen áthalad az Adony-Velence közti 6207-es út, valamint mellékút köti össze Besnyővel (6205) és Szabadegyházával (6209) is. Autóbuszok Székesfehérvár és Velence felől érkeznek naponta többször a településre.

Településrészei

• Felsőcikolapuszta a központtól bő 3 kilométerre fekszik, déli irányban. 2011-es adatok szerint a lakónépessége 149 fő, a lakások száma 45 volt.
• Paksidűlő Pusztaszabolcs centrumától 2,5 kilométerre fekszik, dél-délkeleti irányban. 2011-es adatok szerint a lakónépessége 8 fő, a lakások száma pedig 1 volt.
• Szabolcspuszta Pusztaszabolcs centrumától 1 kilométerre fekszik, nyugati irányban. 2011-es adatok szerint a lakónépessége 97 fő, a lakások száma 16 volt. Szabolcspusztán a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. nevű vállalat működik.

Története

Árpád-kor

Pusztaszabolcs története több ezer éves múltra tekint vissza. A régészeti ásatásokkal felszínre kerültek bronzkori, kelta, illetve római kori tárgyi emlékek. Pusztaszabolcsról való egy római főtiszt (Vetus Salina) által készített síremlék kőfelirata. A számtalan régészeti lelet egyértelmű bizonyíték arra, hogy az itt élők fejlett kézművességet folytattak. A magyarok a már korábban letelepedett avarokkal és belső-ázsiai népekkel keveredve hoztak létre itt szálláshelyet. Az Árpád-kori letelepülésre több 10–11. századi régészeti emlék, továbbá a település neve utal. Pusztaszabolcs feltehetőleg a Szabolcs elnevezésű, Árpád nemzetséggel rokon, Előd–Szabolcs–Csák-nemzetségből ered. A Puszta előtag sokkal később egy helységnév-rendezés során került a település nevébe. A település nevével először 1302-ben találkozunk írott dokumentumban: „a székesfehérvári káptalan és a dudari Csák testvérek megosztoztak »Zabvos« falun” (Zabvos = Szabolcs / Györffy György 1971-es tanulmánya alapján).

A 14. század végéig

A környék a 14. század végéig királyi birtok volt, később a birtokosok gyakorta váltották egymást, majd török fennhatóság alá került a terület. Feltehetően ekkor semmisült meg a korábbi középkori település. A törökök fokozatos visszaszorításával Pusztaszabolcs környéke – a jó minőségű földnek köszönhetően – hamar újranépesült. A 17. században Szabolcson 80 házban szerb parasztok laktak, akik a török szultánnak és az osztrák császárnak is adóztak. A 18. század végére a földek a Zichy család birtokába kerültek. Az itt élő uradalmi cselédek száma 1830-ban 538 fő volt.

A kiegyezés időszakában

A kiegyezés időszakában a gazdasági fellendülésnek köszönhetően megindult a községgé szerveződés. 1870-ben Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1875-ben „községesített puszták”-ként létrehozta Szabolcs elnevezésű községet. 1881-ben készült el a község bel- és külterületének első térképe. 1896-ban megváltoztak a birtokviszonyok. A szabolcspusztai területek báró Fould-Springer család birtokába kerültek, Felső-cikola birtoktesteit pedig Hirsch-Halász Alfréd budapesti ügyvéd vásárolta meg.

A 19. század végétől az első világháborúig

A változások a századfordulóra nem csupán a birtokviszonyok átrendezésében voltak megfigyelhetők. Megjelent a szervezett keretek között zajló oktatás (kb. 250 tanulóval). Gyökeres változásokat eredményezett, hogy 1882-ben megindult a vasúti forgalom Budapest–Sárbogárd között, majd 1896-ban Budapest–(Pusztaszabolcs)–Paks és Pusztaszabolcs–Székesfehérvár között is. Fokozatosan kiépült a pusztaszabolcsi pályaudvar. A pályaudvarhoz kapcsolódóan épültek a központban a vasúti szolgálati lakások és a vasutat kiszolgáló infrastruktúra. A századfordulón megtelepedett vasutasság jelentősen megváltoztatta a település szociológiai jellemzőit. A modern kispolgári felfogás (nyugdíjpénztár, egészségügyi és szociális ellátás, lakás biztosítása) további fejlődést indukált. A kedvező tényezőknek köszönhetően a település lakossága 1830 és 1920 között megközelítőleg háromszorosára növekedett.

A 20. században

Az első világháború és a trianoni békeszerződés megpróbáltatásai után több száz menekült vasutas érkezett a községbe. Az ideiglenesen keletkezett lakás- és földhiányt 1922-ben az Országos Földbirtokrendező Bizottság rendeletben szabályozta, a vasúttól keletre lévő területeken 59 házhelyet osztottak ki. A házhelyosztással egyidőben a Nagyatádi Szabó-féle földreform alapján kb. 1600 hold földet is kiosztottak. 1923-ig a község a három uradalmi pusztára és a vasúti telepre tagozódott, de 1924-re a településrészek gyakorlatilag egybeépültek. Részben a fenti tényezőknek köszönhetően az 1920-as években a község több ízben kérvényezte a járási székhely áthelyezését Adonyból. Az indokok között szerepelt a központi fekvés, a vasúti csomópont jelleg és a gyors ütemű gazdasági és társadalmi fejlődés. 1916-ban a vasút mellett felépítették a községházát és az első vasúti iskolát (1925), ahol a nagyszámú vasutas dolgozók gyermekeit tanították, és később a nem vasutas szülők gyermekei előtt is megnyitotta a kapuit. 1925-ben fogda épült, majd 1926-ban tűzoltóság. 1929. június 29-én nyitották meg a Kaszinót, továbbá állandó körorvost és gyógyszertárat is kaptak. 1931-ben csendőrőrs létesült a községben. 1932 tavaszán a kereskedelmi miniszter engedélyezte a település számára a heti vásár tartását. 1938-ban nyitották az első óvodát 40 férőhellyel. 1935-ben alkották a községrendezési szabályrendeletet. 1939 decemberében nyitott ki a helyi mozgófénykép-színház. 1940-ben szentelték fel a község katolikus templomát. 1941-ben artézi kutat (107 m) ásatott az Országos Közegészségügyi Intézet, 1943-ban közösségi tüdőgondozó intézet is létesült. A második világháborúban hónapokig állt Pusztaszabolcs a frontvonalban, ezért több ház elpusztult. A lakosság száma 1945. május 17-én 3560 fő volt.

1945 után

Az 1945 utáni gyors fejlődés alapját a földreformmal teremtették meg. 1945 és 1952 között több ezer hold földet osztottak szét, és 190 családi ház is felépült. 1949 februárjában megalakult a Felső-Cikolai Állami Gazdaság, májusban földműves-szövetkezeti kezelésbe kerültek a magánboltok, októberben Dózsa György nevét vette fel a település első termelőszövetkezeti csoportja. 1950-ben jött létre a Petőfi Sándor termelőszövetkezeti csoport, majd a következő hónapban vegyesipari KTSZ alakult Pusztaszabolcson, amely szövetkezések augusztus 20-án egyesültek Béke TSZ néven. 1946-tól folyamatosan állt vissza a vasúti rend. Helyreállították a székesfehérvári és a pécsi vonalat, bevezették az elektromos áramot, az ivóvizet, a gázt, a telefont, a szennyvízcsatornát; járható utak, művelődési ház és könyvtár épült. Az életminőség javulását célzó fejlesztések mellett beindult a lakásépítési hullám is. A II. világháborút követő 25 évben több mint ezer lakás épült, köztük panel lakóépületek is. 1957-ben épült a keverőüzem (terménytároló és feldolgozó), 1958-ban átadták a MÁV sportpályát, és bölcsődét avattak. 1963-ban alapították a Gimnázium és Szakközépiskolát (épület átadása 1968-ban történt). 1962-ben Gépjavító Állomást (gépszerelés) létesítettek. 1963-ban Pusztaszabolcsi központtal létrejött a körzeti földműves szövetkezet (ÁFÉSZ). A fejlődés következtében 1970-ben Pusztaszabolcs nagyközségi rangra emelkedett. A lakosság száma 1950 és 1980 között 3500 főről 6000 főre növekedett.

1990-től napjainkig

Az 1990-es rendszerváltást követően megszűnt gyárak (gépjavító, gumigyár, radiátorgyár) helyét új modern üzemek vették át. Pusztaszabolcson található Közép-Európa legnagyobb élfurnérgyára, mely német tulajdonban van (Heitz-Élfurnér Művek), valamint az elővárosi vasúthálózat javítóbázisa, mely svájci tulajdon (Stadler Kft.). A mezőgazdasági termelés kiemelkedő cégei: az Agrár Zrt, valamint az MKSZ kft. Napjainkban a vasút reinkarnációjának figyelembevételével Pusztaszabolcs ipari-közlekedési gazdasági szerkezetű. Jelenleg a településen 6500 lakos él; 500 tanulóval általános iskola, 250 fővel két óvoda, 300 fővel középiskola működik. A Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat egy három településre kiterjedő mikrotérségi központ. A belső úthálózat 35,5 km hosszú, melynek 50%-a szilárd burkolattal ellátott. Pusztaszabolcson minden közmű (csatorna, víz, gáz, telefon, mobil fedettség, kábeltévé) 100%-ban kiépített, ezzel meghaladja az országos átlagot. A lakások száma körülbelül 2300.
A településen három védőnői, öt orvosi körzet és egy mentőállomás, rendőrség, posta, önkéntes tűzoltóállomás működik. 2014 óta katasztrófavédelmi őrs is üzemel a városban.

(Forrás: Wikipédia, a szabad enciklopédia)